Az uszkárok kétségtelenül napjaink egyik legnépszerűbb kutya fajtái között büszkélkedhetnek. Nem is csoda, hiszen az uszkárok köztudottan könnyen tanítható és kezelhető kutyák, s nem mellesleg elbűvölően kecses a mozgásuk. Kimondhatjuk, hogy igazán kifinomult fajta az uszkár. Intelligenciájuk verseng a Border Collie-éval, és sok mindenre taníthatók: iránykeresés, nyomkövetés, cirkuszi előadások, stb.
Az uszkárok eredete
Származási ország
Az uszkárok származására vonatkozóan fennáll némi ellentmondás. Két lehetséges származási helye Németország és Franciaország. Sokan Franciaországot tekintik az eredeti származási országuknak, mivel ott rendkívül népszerű fajta az uszkár. Valójában azonban a valós eredete inkább Németországhoz köthető, ahol eredetileg kacsavadászatra alkalmazták mai kedvenceink őseit. Albrecht Dürer számtalan alkotásán szerepelnek uszkárok, ezért valószínűsíthető, hogy XIV-XV. század körül alakult ki a fajta. Franciaországban XVI. Lajos udvarában élt sok uszkár. Több mint 100 éve, Németországban kezdődött a szabályozott uszkártenyésztés. Spanyolországban a XVIII. században volt az arisztokrácia első számú kedvence, amit Goya festményei is bizonyítanak.
Az uszkárok szerepe
A francia "caniche" (uszkár) szó francia eredetű "cane" szóból eredeztethető, ami nőstény kacsát jelent. Németül "Pudel", jelentése 'loccsanás, fröcskölés'.
Eredetileg a fajtát vízi vadászatra használták. Más nyelveken a fajta neve vízben pancsolással
kapcsolatos. A magyar uszkár szó nyelvújításkori alkotás, az úszkál ige származéka.
A XIX. századig az uszkárokat főleg nemesi körökben tartották.
A XIX. század végére a vadász szerepük elhalványult, s egyre népszerűbbek lettek cirkuszi körökben, azonban a nemesi státuszukat továbbra is fenntartották, és rendkívül népszerűek maradtak a gazdag családok köreiben.
Forrás:
Comments